Álmom, főleg, amikor nem álmodhatok, hogy legyen egy olyan gépem, ami pontosan kiírja az emberek gondolatait. Szívesen rákapcsolnám azokra, akik éjfél körül Szolnokon, preparált kipufogójú autókkal és motorokkal száguldoznak. Meg azokra, akik tehetnének ez ellen, de nem tesznek. Élvezik?
És épület. A Szapáry utcai Nemzeti Nagyszálló (Grand Hotel, ahogy a homlokzata őrzi), aminek a bejárati kapuja előtt lévő, sokat látott, kovácsoltvas tetőről írtam, és úgy tűnik, többeket megérintett.
Szolnok főtere valamikor 1962 kora nyarán, hétköznap délidőben. Ez a színes képeslap azonban nemcsak azért érdekes, mert megőrizte a tér egy pillanatát, hanem azért is, mert ez a harmadik olyan képeslappá lett fotó, amiről biztosan állíthatjuk, hogy ugyanonnan, ugyanazokban a percekben készült.
"Szoborrá" lett ipari emlék, amire vigyáznunk kellene, hiszen tizennyolc, még nagyjából épségben lévő példányt tartanak belőle nyilván, és talán kilenc olyat, ami bármikor megtekinthető. A Szolnokon 1982 óta kiállított "bivaly" a sorozat és a magyar gőzmozdonygyártás egyik utolsó darabja.
A részben a Pletykafaluban lévő Nagysándor József utcai kerékpárútnak sem az eleje, sem a vége nem kapcsolódik bicikliúthoz. És közben is van egy kisebb hiány. Továbbá ez a bringaút dicsekedhet a természet által leginkább visszafoglalt jelzővel is. Munkásút, pedig turisztikai célú is lehetne.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
