Három évtizeddel ezelőtt ilyenkor már világos volt, hogy két MDF-es képviselője lesz Szolnoknak az új parlamentben. Emellett kevesebb szó esett Marosvásárhely fekete márciusának következményeiről, a Szovjetunióból kiválni próbáló balti államokról és a megyei napilap privatizációjáról.
Biztosak lehetünk abban, hogy Mikszáth Kálmán többször is megfordult Szolnokon. Sőt, talán az sem kizárt, hogy a vonatról leszállva a belvárosban is szétnézett. És akár annak az utcának a végén is járhatott, ami ma a nevét viseli. Igaz, akkor Csuskó vagy Zacskó köz néven ismerték.
Huszonkettedik nap. Téli időt mutató kvarcóra. Vágyakozás a vasúti helyjegyfoglalás iránt. Hogyan kell házat alapozni? A másfél éves Csabikával tanulmányozzuk. Éjszaka felbőgő motorok, és békén hagyott rendőrök. Egy öreg fenyő, egy fiatal vérszilva és megfigyelt madarak. Így telnek a napok.
Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!
Betiltottak egy fotókiállítást Szolnokon 1932. április 3-án. Az elkobzott képeket csak 1966-ban láthatta a közönség, amikhez aztán nemcsak abban az évben, de később is csatlakoztak kortárs fotók. Az 1977-es tárlat azonban nem nyerte el a szakma egy részének a tetszését.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
