Az ehhez a XX. század elejei, színezett szolnoki képeslaphoz használt eredeti fotót a Tisza-hídról készítették. Már csak az a kérdés, hogy melyik Tisza-hídról. Érdekessége, hogy miközben a folyó városfelőli oldalát próbálja megörökíteni, a ritkábban fotózott bal part is belóg a képbe.
A Lengyel légió utca közepén van egy emléktábla, ami tulajdonképpen két dologra emlékeztet. Egyrészt egy nagyszerű férfira, aki két nemzet nevében kétszer szállt szembe az I. Miklós vezette Orosz Birodalommal. Másrészt a szabadságharcunk lengyel katonáira. De ez sem egyszerű történet.
Még van, aki Piac térnek nevezi és Piacz-nak írja, néhányan Főtérként hivatkoznak rá, pedig legalább egy évtizede Kossuth Lajos nevét viseli. Szolnok főtere, piactere, amit még életében, 1892-ben nevezett el a város Kossuthról. Képzeletben, képek segítségével 1900 körül teszünk itt egy sétát.
Szolnok négy mini lakótelepéről lesz szó. A Nagyvárosnak nevezett városrészünkben a Bányai Kornél, a Balog Ádám, a Mindszenty József - korábban Kulich Gyula - és a Tanács utcákban található összesen 17 tömbről. Bő fél évszázada születtek, amikor egy régi életmód is eltűnőben volt.
Hétköznapokon is olyan üres Szolnok, mint máskor egy nagyon hideg vagy forró, tulajdonképpen lusta vasárnap délutánon. Ezeket az alkalmakat szoktam fotózásra használni. Most is fotóztam. Mert el akarom tenni a városnak ezt az arcait, hogy majd lehessen viszonyítani. Képgaléria.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
