Néhányan felháborodnak amiatt, hogy a blogSzolnok cikkei nincsenek aláírva, ezért nem tudják, ki a szerző. A blogSzolnok egy "onemanshow", azaz egyedül írom, szerkesztem, fotózom, név az impresszumban. A 10 év ünneplését tíz, magamnak feltett kérdéssel fejezem be.
Szinte lehetetlen az elmúlt évtizedből tíz olyan kulturális eseményt kiemelni, amelyeket egykor is ajánlottam, és ma se tennék másként. Egyszerűen azért, mert még egy éven belül is hatalmas a kínálat. Így egy kicsit csalok, amikor a blogSzolnok 10 éves archívumából szemezgetek.
Lehetne ez a Szolnoki házak sorozat extra bejegyzése, hiszen a városban található, nekem kedves építményekről lesz benne szó. Nem feltétlenül amiatt kerültek a listára, mert szépek, vagy esetleg építészetileg különlegesek. Sokkal inkább azért, mert számomra valami pluszt is jelentenek.
Böngészve a blogSzolnok tízéves fotóarchívumát, megdöbbentő, mi minden tűnt el egy évtized alatt a városból. Szobrok, épületek, helyek, események kerültek múlt időbe. Azok fájnak, amelyek menthetőek lettek volna, vagy valami jobb kerülhetett volna a helyükre. Újabb szubjektív lista.
Egy évtizeddel ezelőtt jelent meg az első bejegyzés a blogSzolnokon. Így március első hete a szentimentális ünneplésről szól. Ez annyit tesz, hogy szubjektíven megpróbálok visszatekinteni az elmúlt tíz évre. A Napló rovatban a nekem örömteli tíz, pozitív, szolnoki változást szedtem össze.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
