A magyar szecesszió legszebb épülete a Marosvásárhelyen álló Kultúrpalota. Amiről szolnokiként nem beszélhetünk anélkül, hogy ne mondjuk el: építői ugyanazok, akik a pusztuló Mezőgazdasági Takarékpénztárt alkották. Tükörterme pedig a szolnoki Pólya Tibor miatt is érdekes.
Alapvetően alakíthatják át kulturális szokásainkat a következő hetek, hónapok történései. Természetesen most az a legfontosabb, hogy a lehető legkisebb emberi és gazdasági veszteséggel vészeljük át a koronavírus terjedését. Ugyanakkor nem árt gondolni az utána következő időkre.
Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után kapta vissza - nem az eredeti - nevét a szolnoki Kapisztrán János utca, holott erre már 1957-ben is volt törekvés. Az egykori állampárti kongresszusok helyszínének nevet adó Rózsa Ferenc elnevezés még ma is sok helyen olvasható.
Egy Oscar-díj biztosíték arra, hogy a következő filmek is jók lesznek? Mit kezdjünk egy legendával, akinek lassan hat évtizedes életműve a magyar filmgyártás megkerülhetetlen része? Kimondható ezek után, hogy a Zárójelentés több sebből vérzik? Hinni akarunk vagy látni és gondolkodni?
A szolnoki Kossuth térről valamikor az előző évszázad elején készült nyári fotón alig látni férfiakat. Illetve az is különös, hogy a viszonylag jó minőségű fotóból lett képeslapon nem olyan öltözékű nők láthatóak, mint a nagyjából ezzel egyidős felvételeken, a szolnoki korzón.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
