Van Szolnok központjában néhány, évtizedek óta üresen álló telek. A Pelikán parkoló mellett, az SZTK-nál, az állomás környékén, a Nemzeti mögött, a könyvtár oldalában. Ha az elmúlt évek ingatlanfejlesztési láza és gazdasági pörgése nem ösztönzött ezeken senkit beruházásra, akkor mi fog?
Szolnok főterén és a Kossuth utcán parádézó munkásőrökről készült sorozat darabjai sokszor feltűntek már a közösségi oldalakon. Mivel a képek forrása, a MaNDA nem ad támpontot a felvételek születéséhez, kell egy kis kutatómunka, hogy megtudjuk, mikor és mi történt a fotózás idején.
Nem történt semmi. Csak szegényebbek lettünk egy régi szolnoki házzal, és egy új szolnoki illúzióval. Mindezek következtében pedig robogunk tovább azon az úton, amin az épített örökségünket és a saját múltunkat pusztítjuk. Amihez már az új közgyűlésnek is köze van. Egyes. Ülj le fiam!
Nincs karácsony romantikus mozi nélkül. Az utóbbi években pedig már nemcsak amerikai, de hazai "évzáró" filmeket is nézhetünk. És még az is előfordul, hogy nemcsak szirupot, hanem értelmes gondolatokat, üzeneteket is kaphatunk egy közönségfilmtől. Orosz Dénes Seveled-je például ilyen.
Nézem ezt az 1907-ben postára adott szolnoki képeslapot, és azon tűnődöm: az előző századforduló óta hányszor változott meg a Szapáry út páratlan oldala. Miközben a szemközti oldal szinte alig lett más. Legalábbis, ha Szolnok egykori korzójának a Baross utca felőli végét nézegetjük.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
