Egy letűnt kor emlékei. Néhány év múlva talán már semmi ehhez hasonlót nem lehet használni. Ám ezek a harminc-negyven éves szatyrok akkor is léteznek majd, amikor már senki sem fog emlékezni a velük reklámozott cégekre, és a szolnoki üzleteiknek sem lesz nyoma.
Nem tudom, hogy a történelem valóban ismétli-e önmagát, és igaz vagy sem, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Mostanában azonban van egy olyan érzésem, hogy léteznek eufórikus októberi napok, amik után megbicsaklik valami, de jön egy újabb, reménykeltő október.
Az Aranylakat bisztró megnyitása annyira pimaszul beképzelt ötlet, hogy minden kezdeti sutasága ellenére csak drukkolni lehet, hogy sikerüljön és életben maradjon. Mert akkor Szolnok nemcsak visszakap egy legendás nevet, hanem nyer egy különleges vendéglátóhelyet is.
Rakéta porszívó, Pobeda, Zsiguli, budapesti metró, Szojuz 36. Ikarusz busz, Videoton televízió, Bakony gyújtógyertya, kiskőrösi borok, Globus konzerv. Egy harminc éve véget ért közel négy évtizedes kapcsolat tárgyiasult és írott emlékei a szolnoki RepTárban. A valamit valamiért elv mentén.
Miért adta el Gorove utcai üzletét Mautner Arnold Halmi Miksának az előző század első évtizedében? Vajon csak egy fényképezőmasina lehetett az oka annak, hogy legalább ötven ember verődött össze a Szolnok főterébe torkolló utcán? A képeslapra írt szövege sem kevésbé talányos.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
