Mondhatunk bármit, a klímaváltozás Szolnokot is érinteni fogja. Avagy már érinti. Néhány elektromos autó és pár sárga zsák viszont csak a propagandára meg a lelkiismeretünk becsapására elegendő. A várost és a szolnokiakat veszélyezteti az, aki nem képes hosszútávon gondolkodni.
A zseniális Fortepan oldal szerint ez a kép 1971-ben készült, és a Pelikán szálló építkezését mutatja. Szolnokiként ránézve egyértelmű, hogy a két információból egyik sem állja meg a helyét. Viszont a javítás közben más érdekességeket is felfedezhetünk ezen a lassan félévszázados fotón.
A jó kocsmák úgy őrzik a városi legendákat, mint a megfelelő helyen tárolt sör a hűvösét. Ha nem lennének, talán örökre elveszne Ziles Zsolti alakja is, aki a hetvenes években Szolnok nagy vagányának képzelte magát. Azt hitte, mindenki eszén túljár. Legtöbbször azonban csak annyira futotta, hogy ha a szolnoki kocsmák mélyén szóba kerül, még ma is röhögnek rajta.
Egy forró, júniusi délutánon elgyalogoltam a Pelikán szállótól a cukorgyárig. Nem jó szántamból. Amikor szóltak, hogy indulnom kell, meg sem fordulhatott a fejemben, hogy vitatkozzak. Még csak tizenegy voltam, és súlyos terhet rakott vállamra a kísérőm. Gondolatban azóta is sokszor végig járom azt az utat.
"Kézbesítendő és felbontandó 2029. július 7-én". Ez állt azon a megsárgult, itt-ott sérült, de hibátlanul leragasztott régi borítékon, amit Nádasdi Sarolta budapesti albérletének postaládájában talált. Hülye vicc, gondolta, és óvatosan felnyitotta. Egy szolnoki képeslap meg egy sokkal jobb állapotban lévő, kisebb boríték hullott a körúti palota századfordulós műkövére. Megborzongott.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
