Értem én, hogy átellenben építkezés zajlik. Meg azt is, hogy nem nagyon lenne itt mit hirdetni. De hát mégiscsak Szolnok egyik emblematikus épületéről van szó, a város frekventált helyén. Méltatlan ez így mindenkihez. Mégis meg lehet csinálni. Meddig és miért?
Mint oly sok minden, a szolnoki Domus is a 900 éves évfordulóra készült el. Közel három évtizeden keresztül működött lakberendezési áruházként, majd 10 évig élelmiszerbolt volt az Ady Endre út 3. szám alatti épületben. Sorsa bizonytalan, pedig több generáció emlékében él.
Ha lenne időgép, akkor visszamennék ötven-hatvan évet, hogy az esetleges veszélyekkel dacolva sétálhassak a szolnoki Tabánban. Időgép nincs, viszont a Szolnoki Galériában szeptember végig látható kiállítás "katalógusa" valami hasonlót kínál: olvasása közben visszarepít a múltba.
Más országban vendégeskedni és látni, az ottani mást és jobbnak tűnőt észrevenni, nem önmagunk megcsúfolása vagy elárulása, hanem egyfajta tanulás. Mi mindenen lenne jó itthon változtatni, mi mindent lenne érdemes hazahozni. Például a dán fővárosból. Ahol valóban művészek terveznek.
"Önök egy példa nélküli kísérlet részesei" - mondta Bush, amerikai elnök budapesti látogatásán, harminc nyárral ezelőtt. Ma már pikáns, hogy a megyei lap ugyanaznap mutatta be az új megyei pártbizottság tagjait. Ami pedig igazi vicc, az a Varga tetőfelújításának kálváriája.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
