Az utóbbi hónapokban többen is ajánlották. Aztán eldöntöttük, hogy vasárnapi ebéddel adunk egy esélyt a helynek. Még szerencse, hogy előző nap foglaltunk asztalt. A hangulat kicsit retró, az étlap kínálata ígéretes, és tulajdonképpen nem is csalódtunk a múltidéző Evezős csárdában.
A blogSzolnokon sokszor foglalkoztam már a Jubileum térrel. Legutóbb, alig egy hete került szóba a parkolás kapcsán. Miután sokan reagáltak a problémafelvetésére, kicsit továbbgondoltam a dolgot. És egy újabb eszement ötlettel állnék elő a Vasútállomás előtti parkolást illetően.
Harna Péter megérdemelt és parádésan megoldott jutalomjátéka a Szigligeti Színház utolsó bemutatójának címszerepe. Még akkor is, ha a Charley nénje csak egy felejthető, könnyed, zenés bohózat. Ami ettől még méltó lezárása is lehetne egy átgondolt évadnak. Az évad miatt azonban nem az.
Persze, hogy ezen a képeslapon nem egy balatoni szálloda, hanem a szolnoki "lordok háza" látható. Eredeti állapotában. Ízlés kérdése, volt-e annyira szép egykor ez a lakóház, hogy bő fél évszázada képeslapra kerüljön. Ám számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel a képeslappá lett fotón egy valami nem stimmel.
Tíz szobra áll Szolnokon, és legalább ugyanennyi domborműve is található a városban. A főiskola elvégzése után, harminc évvel ezelőtt nem volt kérdés, hogy visszatér Szolnokra, és szolnoki szobrász lesz. Munkásságát idén Munkácsy-díjjal ismerték el. Pogány Gábor Benővel beszélgettünk.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
