Az utóbbi időben ritkán ülök buszra Szolnokon. Nemcsak azért, mert a sok ülés után kell egy kis mozgás. Inkább a szubjektív érzetem miatt, hogy a belvárosból nézve egyre bizonytalanabb a tömegközlekedés. Az pedig álom, hogy valami kapcsolat legyen a vasút és a buszok között.
Csak, amíg zajlik az építkezés! Addig lesz összetörve a járda. De nekem mi közöm más építkezéséhez? A járda közterületen található, a város pénzéből épült, és most valaki személyes érdeke, haszonszerzése miatt van összetörve. És félek, marad is így sokáig. Mert meddig tart egy építkezés? A Sütő utcai például éppen áll. Szolnokon ezt lehet? Szolnokon ez a természetes? A lakók vagy egy lakó érdekes számít?
Két héttel A dzsungel könyve szolnoki bemutatója előtt az utolsó 11 jegyet vettem meg a karácsony másnapján tartandó előadásra. Ami azt mutatja, hogy Radó Denise musical rendezésének látatlanban szavazott bizalmat a szolnoki közönség. A premier alapján úgy érzem, megérdemelten.
Az ehhez az 1915-ben kiadott, de csak 1917-ben postázott képeslaphoz használt eredeti felvételt valamikor 1905 és 1912 között készítette valaki a Tisza bal partjáról, a Móricz-ligetből. Meglehetősen magas vízállásnál, valamikor kora tavasszal, így jól látszik nemcsak a rakpart, de a három templom körül álló többi ház is.
Amikor először kezdtem bogarászni ezt a lassan hatvan éves, szolnoki légifelvételt, azt gondoltam, a Tisza belvárosi oldal az izgalmasabb. Kicsit bajban is voltam, hogy miről írok majd a negyedik részben. Aztán rá kellett jönnöm, a még "nem létező" Tiszaliget is tele van érdekességekkel.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
