Az ehhez az 1915-ben kiadott, de csak 1917-ben postázott képeslaphoz használt eredeti felvételt valamikor 1905 és 1912 között készítette valaki a Tisza bal partjáról, a Móricz-ligetből. Meglehetősen magas vízállásnál, valamikor kora tavasszal, így jól látszik nemcsak a rakpart, de a három templom körül álló többi ház is.

Hogy a fővárosi „Vasúti levelezőlapárusítás” gondozásában megjelent képeslaphoz használt felvétel csak 1905 után készülhetett azt a Barta-palota tűzfala bizonyítja. Ami ott látható a zsinagógától jobbra, a földszintes épületek mögött. Ugye ez az a gyönyörű, tornyos bérház, amelyik ma a Sóház út és a Tiszai hajósok tere sarkán áll, földszintjén étteremmel, emeletén nyelviskolával, múltjában az Államvédelmi Hatósággal. Azt pedig, hogy a fotósnak 1912 előtt kellett dolgoznia, egy hiányzó épület igazolja: a belvárosi nagytemplom és a zsinagóga között semmi nyoma az iskola épületének, amit 1913-14-ben húztak fel. Tehát talán nem túlzás azt mondani, hogy 110 évvel ezelőtt ez a kép tárulhatott mindazok elé, akik átballagtak a folyó várossal szemben partjára, és a Móricz-liget után elterülő ártári erdő széléről, vagy a Tiszán elhaladó hajóról szemlélték Szolnokot.

A város vallási toleranciáját, befogadó attitűdjét és nem utolsó sorban fejlődését mutató Tisza-parti három templomról már sok szó esett a blogSzolnok bejegyzéseiben is. A kép bal szélén látható katolikus belvárosi nagytemplom a XVIII. század közepére készült el. A jobb szélen látható református templomot 1894-ben adták át. A kettő között lévő zsinagóga pedig 1899 óta áll a Szapáry és a Templom út találkozásánál. A harmincas évek végéig nemcsak az épületek, de az ezeket látogató hívők is jól megfértek egymás mellett a városban.

Ezt a lapot azonban nem a három templom, hanem a körülöttük álló épületek miatt citálom, merthogy a színezés ellenére azon kevés felvételek egyikét őrzi, amin ezek a mára jórészt eltűnt házak jól láthatóak. Ha a belvárosi nagytemplom tövétől indulunk, akkor a mai Tiszaparti és Pálfy helyén az államrendőrség szétterülő épületét figyelhetjük meg. Később ebben a ma már nem létező Szigony és Őr utcák által közrefogott magas tetős épületben működött a helyi tűzoltóság, aminek megfigyelője a templom tornyát használhatta a város szemmel tartására. A hatvanas években aztán iskola lett belőle, hogy végül átadja helyét a két középiskolának. Későbbi térképek és képek alapján nekem úgy tűnik, hogy a katolikus templom és a zsinagóga között nem egyetlen hatalmas épület állt, hanem több, azonos magasságú, hosszú ház képe folyik egybe.

Átsétálva a mai Tiszai hajósok terén – ami ugye a kép készítésekor még nem létezett, csupán a Szapáry utca felső vége volt – először egy ismerős épület sziluettjét fedezhetjük fel. A mai Galéria étteremét, ami egyébként a környék legrégebbi, a zsinagógánál is előbb felhúzott épülete. Kész csoda, hogy több mint 120 év után még mindig áll, ráadásul homlokzatának vonala is jórészt megőrződött.

Továbbhaladva a református templom irányába, olyan épületeket láthatunk, amelyek legalább ötven-hatvan éve nincsenek már a helyükön. A Galéria étterem mellett álló, hosszú fehér ház vagy maradványai a hatvanas években tűntek el, míg református templom mögötti épület valamikor a második világháború előtt adta át a helyét a lelkészháznak. A felvétel legszélén, a Magyar utca sarkán feltűnő épület pedig a későbbi iskola, majd fiú kollégium, amit valamikor a kilencvenes években bontottak le, hogy aztán a mai „angyalos” társasház kerüljön a helyére.

Érdemes egy pillantást vetni a korabeli Tisza-partra is, ahol nyoma sincs semmiféle sétánynak, maximum valamiféle gátoldalnak, több lejáróval a folyóhoz. A fotózás pillanatához képest évtizedeket kell még várni arra, hogy a környékből egyfajta park, pihenőhely legyen. Az előző századforduló táján ugyanis még sokak számára a megélhetést jelenti a folyó és a partja, sőt talán a fotózáskor még vízért is járhattak a szolnoki lányok a Tiszára.