Van egy nagyon kemény 5-6 perces jelenetsor Till Attila új filmjének az elején, ami hatásában a rendező Csicska című rövidfilmjéhez mérhető. Utána viszont következik még 70-80 perc céltalan bolyongás, aminek egyetlen üzenete, hogy a függőségből - legyen az film vagy pia - nincs kiút.
Több jel is arra utal, hogy e képeslapként megjelent fotón látható három üzlet közel száz évvel ezelőtt a szolnoki Baross utcában működött. Azt feltételezem, hogy az 1-es postával átellenben, az utca másik oldalán álltak, nagyjából a Pelikán előtti parkoló szélén. És a fotó is ott készült.
Melyik Szolnok legrégebben, ugyanazon a helyen álló szobra? Melyik volt eddig a legrövidebb ideig közterületen lévő műalkotásunk? Hány köztéri szobor és emléktábla tűnt el az elmúlt évtizedekben? Ezek is izgattak, amikor elkezdtem előadást összeállítani Szolnok köztéri alkotásairól.
Az 1974. július 25-én megnyílt XII. Ejtőernyős Világbajnokság Szolnok történetében talán az első olyan esemény, amire mai szemmel nézve is irtózatos mennyiségű "emléktárgy" készült. A megnyitó előtt a megyei napilap arról írt, hogy 14 ezret hoznak forgalomba. Hármat bemutatok.
Itt van az ősz, itt van... Hullanak a levelek... És, amit nyáron eltakartak a fák, azok ismét a szemeink elé kerülnek. Dühönghetünk, ötletelhetünk, de leginkább csak tehetetlenül nézhetjük, ahogy Szolnok épített öröksége, várostörténetileg fontos építményei, egykori turisztikai tervei elpusztulnak. Az átgondolatlan privatizáció, a haszonszerzés, és korábbi rossz döntések foglyul ejtették Szolnok álmait. Évek jönnek, mennek és lassan elmaradnak...
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
