A blogSzolnok heti hírleveléhez használ személyes adatokat: neveket és email címeket. Ezeket azonban senkinek nem adja át, gondosan őrzi. A hírlevélről pedig évek óta le lehet iratkozni. És ez ezután is így lesz. De azért a milliárdos büntetéssel fenyegető GDPR engem is megérintett.
Négy hét múlva már zajlik a XIII. Tiszavirág Fesztivál, szervezői a zenei program összeállításánál a fesztiválközönségre és nem a koncertlátogatókra figyeltek. A jó zenék mellett természetesen lesz bor, sör, pálinka, mozi a Békás szökőkútnál, színház és rétes is. Kovács Ákossal beszélgettünk.
Néhányszor jártam már Gyulán, de csak most volt alkalmam megnézni a helyi rádiótörténeti gyűjteményt, rácsodálkozni az úgynevezett Tájvízházra, és betérni a Százéves cukrászdába. Visszamegyek, mert erre a városra is több idő kell. És onnan is volna mit hazahozni Szolnokra.
A blogSzolnok közösségi oldalának borítóképéül választottam ezt a légifelvételt, amiről először az Album rovatban írtam 2012 áprilisában. Naponta újranézve ezt az 1965-67 között készült felvételt, nem tudok szabadulni egy gondolattól. Szándékosan díszletként takarta az új a régit?
Az ehhez a szolnoki laphoz használt fotó 1914 és 1937 között bármikor készülhetett volna, ám nekem van egy olyan érzésem, hogy 1934-es vagy legfeljebb 1935-ös a felvétel. Amit, bár a református templom felirattal láttak el, gyönyörűen mutatja mindhárom nagy templomunkat, amelyek akkoriban a szolnokiak toleranciáját és a békés együttélést hirdették.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
