"A nyolcadik vágányról a szerelvényt kihúzzák" - a nyolcadik vágányon nem is áll semmi. "Hatvan felől személyvonat érkezik a tizenegyedik vágányra" - a nyolcadikra fut be. "Sebes vonat indul..." - már a híd alatt zörög az utolsó kocsija. Magyarország kicsiben a szolnoki állomás.
Szolnok erősen torzított látképe 1975-ben egy 5 forint névértékű bélyegen jelent meg. A kék-fehér "kis kép" a Kádár-kor egyetlen olyan bélyege, amely a várost ábrázolja. Mivel nagy mennyiségben, mindennapi használatra készült, csak a tévnyomatok érnek viszonylag sokat.
Ma már természetes a gépi vagy a kézi úttisztítást, és bele se gondolunk, mindez alig másfél évszázados múltra tekint vissza. Hogy Szolnokon mikor jelent meg az első utcaseprő, nem tudom. Azt viszont igen, hogy jelenleg 80 ezer négyzetméter járdát takarítanak. Tanultam Valamit Szolnokról.
Eddig nem tudtam, kik a hóstátiak. Miként a rózsanemesítésről sem voltak ismereteim. Románia ötvenes-hatvanas éveibe pedig információk híján bele se gondoltam. Egy felejthetetlen regény kellett ahhoz, hogy mindez megváltozzon. Ajánlom figyelmükbe Tompa Andrea Omerta című művét.
Nem fogok történelmi túravezetést előadni a Nagy-lengyelországi vajdaság fővárosáról, arra ott vannak az útikönyvek meg turisztikai honlapok. Viszont elmondok néhány olyan élményt, amelyek arról szólnak, miket lenne jó, akár egy lengyel nagyvárosból is hazahozni, Szolnokra.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
