Az előző századforduló óta viseli mai nevét a Csokonai út. Ám az elmúlt bő évszázadban, ha a történelmi névváltásokat meg is úszta, a városszéli, falusias utcából már-már nagyvárosias közterület lett. Ahol figyelmesen járva, a múlt ritka kincseire bukkanhatunk, a sokféle fáról nem is beszélve.
Abban egészen biztosak lehetünk, hogy 1933. július 9-én már nem úgy nézett ki a szolnoki Baross utca, ahogy a Kiss Margitné dohánytőzsde vállalkozása által megjelentetett, festett képeslapon látszik. Mikén abban is, hogy Szolnok főutcájának a végén soha sem látszottak hegyek. De hát a művészi szabadság...
Nem először írok arról, hogy belvárosi lakosként szeretném átaludni az éjszakákat. Miként arról sem, hogy az utcáról beszűrődő zajok miatt ez sokszor nem sikerül. Nem szeretnék elköltözni. Egyezkednék. Ha lenne kivel. Kérnék. Ha lenne kit. Emelem a toleranciaszintem. De meddig?
Az Arany János és a Kossuth út kereszteződésénél álló KRESZ-táblafa már szerepelt ebben a rovatban. De újra ide kívánkozik, miután csavartak rajta. És most a járdán és a kerékpárúton érkezőket figyelmezteti a keresztirányú kerékpáros forgalomra, meg a súlykorlátozásra. Mert az autósok a 4-ből két táblát biztosan nem látnak. Minek a tábla, ha nincs értelme? Ha elforgatható? Ha senkit nem érdekel? Van gazdája? Hát, ideje lenne új elfoglaltság után néznie.
Nem szeretném senkinek elrontani az örömét, biztos, van olyan szempont, ami miatt lehet örülni a Dami helyére került SzolnOK! feliratnak. Mivel közterületi alkotásnak tekinthető, recenziót is lehet írni róla. Főleg, hogy helyével, létével és színével is sok mindent elmond Szolnokról.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
