"Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse..." Akinek ezen a napon felrémlenek ezek a sorok és még a dallamot is tudja, annak vannak emlékei a rendszerváltás előtti május elsejékről. Néhány fotóval a blogSzolnok azokat az időket idézi, hátha a korabeli szereplők magukra ismernek.
Naponta átutazom rajta, mégis először jártam a belvárosában. Voltam már pár helyen a világban, a tőlünk harminc kilométerre lévő Cegléd valahogy mégis kimaradt. Eddig. Mert egy délután nem volt elég, van miért visszatérni. Szecesszió, védett épületek, főterek és Kossuth múzeum.
A hatvanas-hetvenes években leggyakrabban az ezen a képeslapon is visszaköszönő szögből örökítették meg Szolnok főterét. Mert így egy képre kerülhetett az 1963-ban felállított Munkásmozgalmi emlékmű, a jó száz évvel idősebb néhai Magyar Király Szálloda, és a szoborral egyidős, modern épület. Korok találkozása a Kossuth téren.
A BEKVART az a zenekar, amiben a névadó nem játszik. Ráadásul nem kvartett és a jazzhez sincs köze. Viszont remek fiatal színészek alkotják, csajozós rockot művelnek, és április 28-án 21 órától az Agórában lépnek a szolnoki közönség elé. Formán Bálint énekessel beszélgettünk.
Idén ünnepelhetnénk átadásának harmincadik évfordulóját, csak lehet-e pezsgőt bontani egy évek óta üresen álló kollégiumra és szállodára? A nyolcvanas évek második felében határidő előtt, komoly összefogással felépült, 300 fős diákszállóra még 2009-ben is költöttek. Hotel Student a Tisza-parton.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
