Ambrus Attiláról, a Viszkisről a napokban jelent meg két, egykori, szolnoki újságíró, Kardos Ernő és Gyuricza Péter könyve. A Viszkisről szóló első könyv átdolgozott és bővített kiadása kapcsán Kardos Ernővel beszélgettünk. Nemcsak a könyvről, Szolnokról is.
Egy képzőművészeti album legalább annyi mindenre tud rácáfolni, mint amennyi gondolatot felébreszt. Azt hittem, ismerem Pogány Gábor Benő munkásságát. Rádöbbentem, milyen sok szobrához van személyes kötődésem. És belém nyílalt: kicsit igazságtalanok vagyunk a szobrászokkal.
Dr. Ferencsik főgimnáziumi tanár urat nagyon szerethették egykori tanítványai. Legalábbis erre utal, hogy a Zomborról Szolnokra került pedagógusnak újévi jókívánságot küldtek volt diákjai, amire ő válaszul egy szép, szolnoki lapot küldött. A boldog békeidők utolsó előtti évében járunk.
Szolnok második legrégebben működő középiskolája 1955 óta viseli a reformkor akadémikus mérnökének a nevét. Szobra hatvan vagy hatvanegy éve áll a lassan hetvenéves épület előtt. Alkotója idén hunyt el. Majdnem egyidős volt az iskolával.
Akár azt is mondhatjuk, hogy a Pletykafalut köti össze a Katona-kút és a Fekete-halom között, az Ugar-tanyákon keresztül a Hatvan felé vezető úttal. Gyanítom, hogy a város terjeszkedésével és a közúti forgalom növekedésével párhuzamosan alakult ki. Az biztos, hogy első nevét 1966-ban kapta.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
