Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?
Heti dilemmám, hogy akkor vagyok-e politikailag korrekt és szociálisan érzékeny, ha szó nélkül tűröm a kukánk többek általi, többszöri áttúrását, vagy akkor, ha jelzem, ez nemcsak kellemetlenséget okoz nekem, de nem is oldja meg a nehéz sorsúak problémáit. Inkább nem is lomtalanítottam.
Nem először morogtam a szolnoki telefonfülkék miatt az AKB rovatban. Az olvasói reakciók alapján viszont úgy érzem, a normalitást Szolnokon legyőzte a hülyeség. Ne csináljunk semmit, úgyse lesz jobb?
Amennyiben egy rendező a régi, szocialista autók használatával próbálja a lepattantságot érzékeltetni, filmje poénalapjának pedig a lecsúszott figurák ölébe hulló vagyon észnélküli elköltését tekinti, akkor nyugodtan feltehetem a kérdést: ilyen alkotó miért kap egyetlen fillért is a közös kasszából?
A Szolnokról több képeslappá lett fotót készítő Csobaji Előd 1976 tavaszán is járt a városban, és több szögből is megörökítette a Jubileumi teret. Biztos vagyok abban, hogy e képeslap megjelenésekor a szolnokiak között is lehetett olyan, akinek el kellett gondolkodnia, mit is ábrázol ez a fotó.
A „900 éves Szolnok” jubileumi évre jóval a megnyitása előtt elkezdtek készülni, amit a mellékelt négyképes anziksz is igazol. Hiszen ezt már 1974 nyarán postára lehetett adni Szolnokon.
Szolnokon ne ismétlődjék meg a győri tragédia! Ezt azonban nem elég csak kívánni. Győr kapcsán kevés szó esik arról, mit mulasztott a rendőrség. Szolnokon még tehetne a megelőzésért.
A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.
Négyezer, nyolcezer, tizenkétmillió, nem számszerűsíthető. Akik az elmúlt 16 évben egyszer is olvasták a blogSzolnokot március elején, talán sejtik, miről beszélek. Tizenhétbe léptem.
