A szolnoki viselet című kötet forgatható úgy, mint a Damjanich János Múzeum tárgykatalógusa, meg úgy is, mint egy előző századfordulós "divatlap", ami ráadásul valódi színekkel hinti be a korabeli fekete-fehér fényképeket. És persze helytörténeti forrásnak is kiváló.
El kellene dönteni, hogy akarjuk csillapítani a forgalmat a Tisza park és a színház környékén, avagy az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően díszburkolaton bonyolítjuk az átmenő forgalmat a Verseghy gimnázium előtt. Mind a kettő mellett szólnak érvek, de hogy nem a város dísze a szigetelőszalaggal javítgatott vagy éppen a helyéről kifordult jelzőlámpa a gimi előtt évek óta nem használt mozgatóható útzárnál, abban talán egyetértünk.
A szolnoki vasútállomás felől érkezve a múlt század elején, egy kissé borús, kora őszi napon ilyen kép fogadhatott egy utazót a Baross és a Sütő utca kereszteződésénél. Ma az egykori 1-es ABC parkolója van ott, ahol valamikor 1907 és 1913 között a képen látható szekerek haladtak.
A képeslapok különleges forrásai egy város történelmének. Egyrészt eltűnt házakat, tereket, hangulatokat őriznek, miközben arról is mesélnek, kik és mikor kezdték a várost fotózni, aztán a képeiket árusítani. Persze az anzikszok hátoldala is érdekes, hiszen személyes történeteket őriznek.
Hol volt Szolnok első zeneiskolája? Az államosítás előtt mikor tartották a zeneelméleti órákat? Kinek a szobra állt a Beloiannisz úti, előző zeneiskola lépcsőházában? Olyan helytörténeti érdekességek, amiket csak az iskolai évkönyvek őriznek. Például a helyi zeneiskoláé.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
