Falevelek, galambszar, széthagyott kerékpárok, hülyén parkoló autók, gazdátlan város, mutyi sejtés. Sok minden előjött, pedig csak újra a szétdobált rollerekről tettem egy bejegyzést.
Jenei Gyulát Szolnokon muszáj olvasni. Még akkor is, ha legújabb verseskötete, az Isteni műhiba végén, vagy inkább már közben sem lesz vidám vagy boldog az ember, és talán van az az életkor, amikor azon is elgondolkodik, miért kínozza magát. A jó képek, hasonlatok adnak olykor megnyugvást.
Szeptember 9-én az Így lett Szolnok 900 éves című előadással újra elindul az Élő blogSzolnok sorozat a Tisza mozi E-termében. A kéthetente, hétfőn esténként 18 órakor kezdődő képes előadások ebben a félévben Szolnok egyes városrészeiről szólnak, illetve helyi érdekességeket tekintenek át.
Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.
Már ez is elavult fotó, hiszen napról napra csökken a Tisza vízszintje. Lehet azt mondani, hogy nem tehetünk róla. Meg lehetne gondolkodni a szavazatunk ilyen értelmű használatán is. Egy cikk szerint csak júniusban annyi vizet engedtünk ki a folyóinkon keresztül az országból, amiből egy Szolnok méretű város minden vízszükségletét több száz évig lehetne fedezni. De hát mi okosak és gazdagok is vagyunk. A víz meg az úr, még akkor is, ha eltűnik.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
