Ez egy rendhagyó kiállításajánló, hiszen a szerző a maga által összeállított, június 10-től egy éven át látható szolnoki színháztörténeti kiállítást ajánlja a nagyérdemű figyelmébe. Az "Innen mesél nektek..." című tárlat egyrészt épület-, másrészt társulattörténet. A Szigligeti kép lépcsőházában.
A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.
A Szolnoki Szigligeti Színház átépítését mutató fotóról nem csak a beruházás állása miatt jelenthetjük ki, hogy 1990 késő tavaszán dolgozhatott a fotós, hanem a palánkon látható plakátok miatt is. A színház 35 évvel ezelőtti átépítéséről azt is elmondhatjuk: rendszereken átívelő volt.
Kerülhettek volna meztelen nők is a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kártyanaptáraira a nyolcvanas években, de valaki, valamiért úgy döntött, hogy inkább a cég építményeivel kívánnak boldog új évet. A Tiszaligeti strand szigetéről is fennmaradt így egy különleges kép.
Hová jutottunk egy év alatt? Úgy tűnik, a csapat, amelynek együtt kellene Szolnokért játszania, kispályás kupának tekinti a képviselőtestületet, és egymás legyőzésére hajt. Ráfaragtunk. Nem tudnak együttműködni, és ezt nem is képesek belátni. Fogják a széket, mert félnek a csősztől.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
Az évtizedes júliusi hírekből ezúttal inkább a „hűsítőket” citáljuk, bár a jég, a bambi, a Márka és a Kőbányai mellé egy kulák és a „900 éves Szolnok” termékek is beférnek.
