Hová jutottunk egy év alatt? Úgy tűnik, a csapat, amelynek együtt kellene Szolnokért játszania, kispályás kupának tekinti a képviselőtestületet, és egymás legyőzésére hajt. Ráfaragtunk. Nem tudnak együttműködni, és ezt nem is képesek belátni. Fogják a széket, mert félnek a csősztől.
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.
A mából nézve is megdöbbentő, hogy az első szabadon választott magyar miniszterelnök első parlamenti beszédét azért nem közvetítette végig az akkor egyetlen Magyar Televízió, mert a BL-döntőt fontosabbnak ítélték. Többek között ennek háttere is kiderül a Kéri kérdi podcast egyik adásából.
Ennek a szolnoki lapnak a postára adója több okból sem járhatott a képen látható épületben. Egyrészt nem szabad akaratából tartózkodhatott a városban, másrészt nem beszélte a nyelvünket, harmadrészt pedig akkoriban elég ritkán játszottak a szolnoki színházban. Művelt ember lehetett.
Hetven éve épült a rádió szolnoki stúdiója, hat évtizede megnyitotta kapuit a Tiszaligeti strand két medencével, 1975-ben hivatalosan is átadták az új Szolnoki nyomdát, negyven évvel ezelőtt pedig megkezdte adását a városi televízió. Szemezgetés egykori májusok szolnoki eseményeiből.
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
A szolnoki Sütő és Jászkürt utcák elején, azaz az akkori Beloiannisz úti kereszteződések közelében a hetvenes évek elején készült a Bauer-gyűjteményben található, mellékelt két fotó.
