Mármint azzal, hogy a galambokkal megértessük: az egykori Sztár áruház homlokzatán lévő reklámtábla nem madárvécé, tehát máshol végezzék a dolgukat, és ne csúfítsák el a város főterét. Persze lehet, hogy az elbeszélgetésnél hatékonyabb megoldást is találhatnának az épület és a hirdetés gazdái. Már, ha a fal tövében halmozódó galambszar zavarja őket.
- Szolnokon mindenki mindenkit ismer. Nem lehet semmit titokban tartani. Hagyjuk abba, mielőtt a feleségemnek elmondja valaki. Nem, nem vagyok gyáva. Igen, nekem is sokat jelentesz, de értsd meg! Ezt így nem lehet tovább csinálni. Ne bőgj! - Letettem a kagylót. Nem akartam fültanúja lenni mások beszélgetésének. Lemerült a mobilom, telefonálni akartam. Újra fülemhez emeltem a kagylót.
Ennek az 1943-as duplafotós képeslapnak a vásárlói közül sokan csak azért tudták, hogy hol készültek ezek a fotók, mert a képes oldalon szerepel Szolnok neve. Nem egyedi, nem jellegzetes részleteket mutatnak ugyanis a képek, és azt gondolom, a háború negyedik évében nem is Szolnok szépségeinek bemutatása céljából készült ez az anziksz.
Mivel Szolnok lakóinak legalább negyede ezen az utcán keresztül érheti el a tágan vett belvárost, a többi városrészt, illetve a közlekedési csomópontokat, a Pozsonyi utat nyugodtan nevezhetjük településünk egyik ütőerének. A meglehetősen hosszú utca két jól elkülöníthető részre tagolható.
A Jólét ABC-nél szálltam fel a sárga Ikaruszra. Szóló volt, nem csuklós, tolakodni kellett. Három iskolában ért véget egyszerre a tanítás. A hátsó ablakhoz akartam állni, mert ott az üveg és a korlát közé pont befért a diplomatatáskám. Nem volt kedvem Szandáig tartani. A többi táska azonban a busz belseje felé sodort.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Képeslapok alapján jelenleg csak azt jelenhetem ki biztosan, hogy 1905 és 1907 között Szolnokon már bringáztak, a két háború között pedig árusítottak is kerékpárt. A képek mesélnek.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
