- Tudom, hogy magának is hiányozni fog ez a ház, de már hiába nézegeti, ennek vége - lépett mellé a Sütő utca végén az ismerősnek tűnő, elegáns úr. Észre se vette, mennyi ideje állhatott már ott, és mióta bámulta a Beloiannisz túloldalán, a kibelezett Madas-házat. Nem volt már rajta tető, az ablakok is hiányoztak. Összerezzent.
Tudom, durva, hogy a Tisza-part sétányának új korlátján lévő firkákról nekem egy durva, középkori törvény jut eszembe. Igen az, ami a tolvajok kezéről rendelkezett. Mert szerintem ezek az agyatlan amőbák, akik csak így tudnak nyomot hagyni maguk után, a rendet és a szépet lopják el tőlünk. De rácsapnék a kezükre!
A Táncsics utca 10. és 12. számú házak találkozásánál áll egy rendkívül érdekes építmény, amit a magam részéről köztéri műalkotásnak is szívesen tekintek. A több helyen is megalázott utcában azt a pontot jelöli ki számomra, ahol az aranykor és a szocialista építészete találkozik.
Nem tagadom: rettenetesen bosszant, hogy Szolnokon, lényegében bárhol, bármilyen reklámeszköz felállítható, és a legelképesztőbb kalózmarketing bevethető. A közterület mindenkié, így senkié. De a húsz méteren belül ottfelejtett táblakeretek mindenen túltesznek.
Az ehhez a képeslaphoz felhasznált kilenc fotóból nyolcat önálló anzikszként is ismerek. A jobb alsó fotó azonban nemcsak azért kakukktojás, mert nekem nincs meg, hanem mert az első képen látható épületet ismétli. Olyan ez a lap, mint egy tabló a hatvanas évek sikereiről.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Képeslapok alapján jelenleg csak azt jelenhetem ki biztosan, hogy 1905 és 1907 között Szolnokon már bringáztak, a két háború között pedig árusítottak is kerékpárt. A képek mesélnek.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
