Valamikor az előző századfordulón működött egy kávéház a Baross és a Szapáry utcák kereszteződésében. Hungária volt a neve, és valahol a ma büféként működő aluljáró helyén állhatott. Hogy mikor tűnt el?
Meg kell kockáztatnom, hogy a Kintzler-ház a város első, emeletes, kereskedő polgárháza. Ehhez képest elképesztő állapotban áll a Kossuth Lajos és a Kellner Gyula sarkán, a Hatvanasként ismert Cukorgyári-bérház szomszédságában. Kevéssé ismeret, de fontos szolnoki ház.
Van némi hasonlóság az egykori Damjanich uszoda és a mai Kossuth tér között. Egyikről se lehet úgy beszélni - és írni -, hogy ne derüljön ki: múltjuk és jelenük megosztja a szolnokiakat. A Kossuth tér esetében sokszor nem értem az elutasítást. Vegyük sorra az érveket!
Ballagok reggel a belvárosból az állomás felé, miközben legalább négy szolnoki középiskola mellett megyek el. Csapatostól jönnek szembe, vagy félreeső zugokban ácsorognak diákok. Száll a cigarettafüst, parázslik a dohány. Többségük nincs tizennyolc!
A Coming out-ot nemcsak azért érdemes megnézni, mert ezzel is támogathatjuk a hazai filmgyártás életben maradását, ha pedig a Tisza moziba váltunk rá jegyet, akkor a város legfontosabb kulturális központja mellett is letehetjük a voksunkat, hanem mert tényleg jó.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Képeslapok alapján jelenleg csak azt jelenhetem ki biztosan, hogy 1905 és 1907 között Szolnokon már bringáztak, a két háború között pedig árusítottak is kerékpárt. A képek mesélnek.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
