Kell-e bizonyítanom, hogy ez a recenzió az Eső legfrissebb számáról nem mesterséges, hanem hagyományos, azaz saját intelligenciával készült? Számít, hogy ki az írója egy jó irodalmi szövegnek? Elbizonytalanodtam. De talán Csukás István szövegeit még Csukás István írta.
Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése - Tóth Tamás park - sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.
A Szolnok ispán öröksége című kiállítás nem klasszikus múzeumi tárlat, inkább kedves ajándék a Damjanich János Múzeumtól a város lakóinak. Csak a szépre emlékezünk, mint amikor nagycsaládi ünnepek asztalánál megidézzük a közös múltat. Minimum 65 ezren kellene, lássák.
Ez az igényes kivitelű, jól karbantartott közműszekrény talán már a Damit is látta, de az is lehet, hogy még a Marx parkban állították fel. Hamarosan emléktábla kerül rá, hogy a város lakói soha se feledjék, mennyire tehetetlenek egy állami monopóliummal szemben. Persze más városból nem lehet ellátni a szolnoki Rozáriumig, így onnan nézve nem is zavaró ez a minden szabálynak megfelelő "utcabútor". Vagy rosszul gondolom, és ez egy műalkotás? A Rózsapark különleges dísze?
Ez a felvétel 1977-ben készülhetett Szolnok új belvárosáról, mégpedig a Kolozsvári út 4. vagy 6. szám, második vagy harmadik emeleti valamelyik lakásának ablakából, ami igazi értékét adja ennek a számomra ismeretlen eredetű képnek. Ebből a szögből ugyanis ritkán készülhetett kép.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
Az évtizedes júliusi hírekből ezúttal inkább a „hűsítőket” citáljuk, bár a jég, a bambi, a Márka és a Kőbányai mellé egy kulák és a „900 éves Szolnok” termékek is beférnek.
