2026.07.24. (péntek)

Verseghy megérkezett

Verseghy megérkezett

Dátum:

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése - Tóth Tamás park - sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése – Tóth Tamás park – sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Az első világháború után felerősödő szolnoki Verseghy Ferenc-kultusz egyik fontos pillanata volt, amikor a vármegyeháza és a Tisza között 1926-ban kialakított parkban felavatták a valahol a közelben született költő mellszobrát. A Szolnoki Művésztelephez kötődő Borbereki Kovács Zoltán alkotását 1934. szeptember 30-án leplezték le a Tisza szálló belvárosi híd felé eső kerítésének a közelében, és igazi kuriózum, hogy az elmúlt évszázadot nemcsak túlélte, de azóta is ugyanazon a helyen áll. Ez utóbbi kitétel még akkor is igaz, ha a felvilágosodás költőjének szolnoki szobra állt már a Tóth Tamás és a Marx parkban is, ami csak a rendszerváltás óta viseli a nevét.

A budapesti Barasits gondozásában megjelent, a Tisza-szállóra koncentráló képeslap persze akkor válik igazán érdekessé, ha mellé tesszük, mondjuk, az ugyancsak fővárosi Weinstock Ernő pár évvel korábbi kiadványát. Az idősebb – ennek ellenére jobb minőségű – képeslapon ugyanis jól látható, hogy mi volt 1934 előtt a Verseghy-szobor helyén. Először is egy ugyanolyan magas talapzatra helyezett, viszonylag nagy amfora, amiből ma is látható három, 1926-os vésettel a parkban. Korábban már írtam róla a blogSzolnokon, hogy ezekből eredetileg négy darab állt ezen a közterületen. Kettő talán ugyanazon a helyen van, ahová közel száz éve tették őket. A harmadik a parkon belül vándorolt, szerintem éppen a képen látható. A negyedik pedig előbb elhagyta ezt a környéket, majd feltűnt a mai 56-os park, később pedig az Eötvös téri víztorony tövében, hogy aztán nyoma vesszen.

További érdekesség, hogy a Verseghy-szobor elhelyezése érdekében – legalábbis a régebbi fotó tanúsága szerint – nemcsak az amforát kellett eltávolítani, de egy közvilágítási lámpaoszlopot, illetve egy padot is. Ugyanakkor a két anzikszot összehasonlítva az is feltűnhet, hogy szűk évtized alatt mennyit változott a park növényzete, hozzátéve, hogy lassan száz éve ez egy gondozott közparkja Szolnoknak. És egyébként éppen a növényzet árulja el, hogy a már a Verseghy-szobrot is mutató képeslap lekorábban 1935 nyarán készülhetett, hiszen a szoboravató ősszel volt, azaz utána hónapokig nem lehetett ilyen dús növényzettel megörökíteni Borbereki Kovács Zoltán alkotását.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.