A róla elnevezett téren álló épület falán találjuk Kandó Kálmán szolnoki emléktábláját. Tudja, hogy merre keresse ezt a teret? A közterületet megtalálva sem biztos, hogy észreveszi az emléktáblát. Ha pedig elolvassa, talán önben is felmerül néhány kérdés.
Nem lehetett okuk panaszra a helyi építőipari cégeknek 1975-ben, hiszen ahogy a mellékelt képen is látszik, éppen befejezéséhez közeledett a vízügyi székház építése, és hamarosan indult a Kossuth tér utoljára felhúzott irodaházának beruházása.
Sokáig Szolnok kultikus vendéglátó helye volt a Kis Tisza, mi is szerettük. Aztán? Aztán, nem romlott el semmi, csak valahogy elszoktunk onnan. Még szerencse, hogy olykor a véletlenek visszavisznek régi helyekre. Ezt olvasva, higgyenek a véletlenekben!
Kíváncsian várom, mikor hangzik el először valamelyik sikereket vizionáló politikusunk szájából a következő mondta: "Még szerencse, hogy az elmúlt évtizedekben a magyarok töredékének sikerült megtanulnia valamilyen európai nyelvet, ezért a többségnek esélye sincs külföldön munkát vállalni".
Az elhagyott kővirágtartók úgy hozzátartoznak a szolnoki utcaképhez, mint a pestihez a kutyagumi. Csak akkor vesszük észre őket, ha beléjük botlunk. Igaz, a kutyagumi ellen ott küzdenek, itt viszont még védjük is ezeket a kőtálakat.
A megválasztott polgármester mellett eddig is sertepertélt a bukást feldolgozni képtelen expolgi, és immár egy lemondása ellenére hivatalába visszahelyezett fő-városüzemeltetőnk is van.
Nem tudom, emlegették-e már annyiszor Szolnokot tévésorozatban, mint az RTL Bróker Marcsi szériájának első részében. Az alkotók nem akarták letagadni, hol játszódik a történet.
A szolnoki megyeházát és akkor még a Gorove út elejét ábrázoló lapot egy olyan katona küldhette Kispestre, aki két hónappal később már Kolozsváron állomásozott. 1940 nyarán.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
