Bontás és építés

Bontás és építés

Dátum:

Nem lehetett okuk panaszra a helyi építőipari cégeknek 1975-ben, hiszen ahogy a mellékelt képen is látszik, éppen befejezéséhez közeledett a vízügyi székház építése, és hamarosan indult a Kossuth tér utoljára felhúzott irodaházának beruházása.

Nem lehetett okuk panaszra a helyi építőipari cégeknek 1975-ben, hiszen ahogy a mellékelt képen is látszik, éppen befejezéséhez közeledett a vízügyi székház építése, és hamarosan indult a Kossuth tér utoljára felhúzott irodaházának beruházása.

A Kossuth téren, nagyjából a mai rendezvénytér sarkán, valahol a Rotary-dombormű környékén állhatott az a fotós, akik 1975 kora tavaszán ezt a fényképet készítette, és amit a napokban a Google „ajándékozott” nekem. A kép születésének dátumát a két építkezés azonosítja be egyértelműen.

A háttérben látható Vízügyi székházat – ahogy azt korábban az 1xVolt rovatban, az épület történetéről szóló írásunkban olvashatták – 1975. április 4-én adták át. A fotón jól látható, hogy a 16 – a szerelőszintekkel 18 – emeletes irodaház Ságvári körút felőli oldalán, kívül, még egy falhoz szerelt lift áll, és a szinteket lezáró ablakok sincsenek a helyükön. Azaz még nem adta át az épületet a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) részben magának, nagyobb részt a Vízügynek és még további négy helyi vállalatnak.

A fotó fókuszában lévő bontási terület is az 1975-ös évet valószínűsíti, hiszen az ugyancsak az 1xVolt rovatunkban közölt, Felvonulók nézték című cikkhez kapcsolódó fotókon az látszik, hogy az itt felépülő TB-székház 1976. április 4-ére már szerkezetkész volt.

Ez a kép is sok dologról mesél. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a Kossuth teret szegélyező régi, likvidálásra ítélt épületek bontása 1975-re befejeződött. A kép bal és jobb oldalán látható, ma is álló házak ugyanis a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején épültek fel, és nem lettek volna ilyen módon fotózhatóak, ha a fotó előterében lévő üres térről 1975 kora tavaszára már nem bontják el, a teret addig nyugati irányban lezáró Steiner Jakab féle házat. A fotó árulkodik arról is, hogy a hatvanas években nyitott Ságvári körút mentén álló házak között, az egykori Sportbolt is készen volt már 1975-re, hiszen lapos tetős sziluettje felfedezhető a bontási terület mögött.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a kép tanúsága szerint, a hetvenes évek közepére már Szolnokon is Zsigulik kezdték felváltani a korábbi Warszawa és Moszkvics taxikat.

A Google jóvoltából a Vízügyi székház építésének egy másik fotódokumentuma is hozzám került, amelyik bizonyosan 1974 nyarán készült. A kép nemcsak azért érdekes, mert a korabeli daruzási technika látható rajta, hanem azért is, mert a nagyjából a mai Hild tér helyén álló, a hetvenes évek elején ugyancsak halálra ítélt házakat mutatja az utolsó pillanatukban. Mi másért állna a kép baloldalán az a toronydaru, ha nem azért, hogy közreműködjön az építési terület előkészítésében?

A fotót az SZTK valamelyik emeleti ablakából készíthette valaki. Milyen jó lenne, ha kiderülne, több kép is született azon a napon, és mondjuk, lenne olyan, amelyik Pelikán Szálló építését dokumentálja. Mert 1974-ben az is gőzerővel épült, ahogy a még csontváz Vízügyi székház mögül előbukkanó, Móra Ferenc úti tízemeleteseken és környékükön is lehetett még dolguk a helyi építőknek.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Szapáry két oldala között

Az előző századforduló egyik kora őszi napján készült ez a felvétel a szolnoki Szapáry utcáról, amelyen jól látszik, hogy a két oldala között szinte ösvényeket tapostak az átkelők.

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.