Honnan tudtuk bő negyedszázaddal ezelőtt, hogy mi megy a szolnoki mozikban, mit játszanak a Szigligetiben, vagy éppen miért érdemes elmenni valamelyik művházba? Az internet előtti világban nem mindig segítettek az újságok sem. Menni kellett az információkért.
Azzal fogom kezdeni, hogy a város egyik leghangulatosabb tere lehetne, de... Még mielőtt elkezdem, tisztázom, hogy hajléktalan és hajléktalannak tűnő ember között óriási lehet a különbség. A végén pedig ötletelni fogok, és bevallani, hogy nem tudom a megoldást.
Nem akar a szerző és a darab elé tolakodni, de reméli, megrendülten állnak majd fel a szolnoki Liliom nézői az előadás végén. Kiss József rendezővel az idei első bemutató mellett az új évadról is beszélgettünk a Liliom díszletének világításpróbája közben.
Tudják Önök, hogy melyik a Szegényházi Templom Szolnokon? És melyik viseli a Jézus Szíve vagy éppen a Szent József nevet? Ha tudják a megfejtést, akkor lehet, hogy Önök is ott voltak az Auriga Sport és Szabadidős Klub által szervezett kerékpáros városnézésen.
Van bő öt évtized Szolnok történetében, amikor úgy tűnik, a képeslapokat készítő fotográfusok egyik büszkesége a Szapáry utcai Nemzeti Szálló. Az elmúlt négy évtizedben aztán alig készült fotó a házról.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
