A nyolcvanas évek közepén csak azért szálltam le az 1-es ABC előtt a 8-as buszról, hogy elballagjak az akkori Vörös Csillag Mozihoz, és a kívül elhelyezett vitrinekben megnézzem a heti műsort. Akinek akkoriban hasonlóan kellett információhoz jutnia, az velem együtt emlékszik, hogy a moziműsorok mellett remek, feliratozott fotókat is kitettek az aktuális filmekről ezekbe a kirakatokba. Azok a szerencsések, akiknek az ismerőse mozis volt, olykor meg tudták szerezni ezeket a kincset érő fotókat. Ez főleg akkor sikerült az irigyelteknek, ha több fotó érkezett Szolnokra mondjuk a Kék villám vagy a Szerelem első vérig című filmekről. Márpedig a városban nemcsak a Vörös Csillagnál volt ilyen képes vitrin.

Ha valaki ma az Ady és a Ságvári kereszteződésénél megáll, és a piaccal szembeni Sztálin-barokk házat jobban szemügyre veszi, akkor az egyik ilyen vitrin romjait még láthatja. A sztenderd méretű standfotók kerete is látszik még azon az évek óta elfeledett reklámhelyen. Emlékeim szerint, ugyanilyen üveges faliszekrény volt a Vörös Csillag, a Tisza és a Tallinn előtt is, de talán a Mária utcai Moziüzemi Vállalat falán is, sőt a Szakszervezeti Művelődési Házon és a repülőtéri Kilián György Helyőrségi Klub bejárata mellett is.

Hasonló célt szolgáltak a saját lábakon álló, kisebb-nagyobb, de mindig üvegezett, kulccsal zárható hirdetőtáblák a város forgalmasabb helyein is. Néhány évvel ezelőtt, az egykori Damjanich Uszoda bejáratánál is állt még egy ilyen, aminél leginkább a vízi sport híreiről lehetett tájékozódni. Magányos „ikertestvére” a mai napig ott árválkodik az egykori Mátyás Király úti sporttelep hűlt helye mellett, a Levente és a Mátyás Király út kereszteződésében. Az ajtaján az üveg betörve, viszont a felirata még büszkén hirdeti, hogy „Megyei Sportiroda képes híradója”.

Ezeknél jóval nagyobb méretű információs táblákra emlékszem a Kossuth téren.

A tér Magyar utcai torkolatánál, az egykori zebrával szemben állt egy ilyen, kirakatnyi méretű tábla, aminek üvegajtaja felfelé nyílt, így kvázi alulról kellett bebújni a plakátok és képek kihelyezőjének. Nem vagyok benne biztos, de úgy rémlik, a nálam jóval magasabb táblát az utolsó években már egy ingatlanügynökség használta. És arra se mernék megesküdni, hogy hasonló állt a színház jegypénztára előtt, mert lehet, hogy csak az emlékezetem csal meg. Mindenesetre, aki hasonlót szeretne még látni, annak a vasútállomás melletti MÁV Csomóponti Művelődési Házhoz kell elzarándokolnia, ahol a mai napig betölti egy ilyen az eredeti funkcióját.

Amikor még nem csörgött mindenki zsebében telefon, nem ért oda szinte mindenki asztalára a világháló, akkor bizony nem jött helybe az információ. Sokszor már maga az egy külön program volt, hogy a hétvége előtt körbejártuk a várost, hol mi lesz, mire érdemes menni. De akkoriban ez is belefért az időnkbe, mert az ismerősök csak akkor zaklattak, ha tényleg összefutottunk.

A CIKK ELŐSZÖR 2011. SZEPTEMBER 23-ÁN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.