A nyolcvanas évek előtt született, a szocialista táborban felnőtt embernek mi a legkedvesebb emléke a ma már nem létező Csehszlovákiáról? A remek koh-i-noor ceruzákon és a csodálatos Skoda Felíciákon túl? Hát krtek, azaz a kisvakond, akinek hol nadrágja, hol autója, és két remek barátja volt.
Remek nyári program lehet, főleg ilyen hűvös, olykor esős időben is. Szolnokról szűk másfél óra alatt kényelmesen elérhető autóval. Ráadásul az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark akkora, hogy sosincs tömeg. Viszont egy napot rá kell szánni.
A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.
Augusztus első hétvégéjén ismét Szolnokon rendezik a Szovjet Veterán Járművek Találkozóját.
A résztvevő járművek augusztus 7-én 9-13 óra között tekinthetők meg a Cora parkolójában.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
