blogszolnok

4444 CIKKEK

Exclusive articles:

Jazzkedvelő

A hideg baracklevesük nyári csemege. A csontlevesük gazdag, aranyló, majdnem, mint otthon. A zellerlevéllel bolondított burgonyakrém levesük elképesztően ötletes. Ahogy a Kékszemű mondja: igényesek tálalásban, kiszolgálásban és a konyhában. Engem csak a cigi füst zavar.

A szolnoki csipke

A szolnoki csipkének olyan értéke volt a két világháború között, hogy a stafírung rangját is emelte, ha volt benne ilyen, Stefi csipkésnek nevezett lepedő. A háború után aztán kikopott a köztudatból, de szerencsére néhány éve újra készül szolnoki csipke. Sziráki Éva csipkekészítővel beszélgettünk.

Ha változatosság kell

Nem tudom, merjem-e ajánlani, mert vannak a helynek árnyoldalai. Például az, hogy még mindig kevés az árnyék. Ugyanakkor számtalan előnnyel is számolhat az, aki Ceglédi Gyógy- és Strandfürdőt választja. Például a hatalmas füves területtel, ami akkor jó, ha nemcsak fürödni szeretnénk.

A titánok bukása

A Titánok bukásával csak két baj van. Az egyik, hogy a közel ezer oldalas kötetet nehéz kézben tartani. A másik pedig, hogy még hosszú hónapokat kell várni a folytatására. Nem szoktam Ken Follettet olvasni, de az Évszázad-trilógia első kötetét mindenkinek ajánlom.

A belváros hangjai

Kutyák, harang, munkára hívó dudaszó, autók, a kéziszerszámok Paganinijei, párjukat kereső macskák, senkit nem izgató riasztók, végül pedig a kocsmától kocsmáig vonuló kapatos fiatalok - azt hiszem a hangok mentén összefoglaltam egy napot a belvárosban. Amire az ördögi kör teszi fel a koronát.

Kiemelt

Döntöttek?

Dobó Kata utolsó kívánsága

Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!

A Baross utca eleje 1913 körül

A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.

Visszahívó város

Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.

Még nincs megmentve!

A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
spot_imgspot_img