P. Nagy István tizennyolc éve, a háborús Vajdaságból érkezett Szolnokra. Könyvkiadói szerkesztőből, három kötetes költőből a Varga magyartanára lett. A következő Eső több anyaga is foglalkozik munkásságával. A Jenei Gyula által készített interjúból közlünk részleteket.
Húsz éve talán már üresen álltak a szolnoki, szovjet laktanyák, az utolsó orosz katona azonban még biztosan az országban tartózkodott. Húsz éve még ünnepeltük, hogy bő négy évtized után elmentek, ma meg lassan arra sem emlékszünk, hogy egyáltalán itt voltak. Szolnokon nem is kevesen.
A Kaukázusi Grúz Nemzeti Táncszínház magyarországi turnéja során, 2011. június 19-én Szolnokra érkezik, és 19 órától az Aba-Novák Kulturális Központban lép fel. Jegyek...
"Tabán az építész szemével" címmel rendezi az AURIGA Sport és Szabadidős Klub és a Civil Városmarketing Kerekasztal a "Házunk tája" honismereti sorozat következő eseményét,...
Szentesi Zöldi László új könyvével egyetlen pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a vörösterror szolnoki tombolását történészi pontossággal dolgozta fel. Inkább arra törekszik, hogy a fellelhető tényeket elénk tárja, és felhívja a történészek figyelmét évtizedes tartozásukra.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
