Valamikor kevés volt belőlük. Negyven éve olykor még várakozni is kellett előttük. Eljárt az idő a nyilvános telefonfülkék fölött. Csak azért vannak, mert jogszabály írja elő a létüket. Kideríthetetlen, milyen forgalmat bonyolítanak. A legtöbbe persze keveseknek lenne kedve belépni. Vajon a jogszabály rendelkezik a karbantartásukról és a takarításukról? Vagy itt maradtak, így maradtak, a mi bajunk?
Egy vadászaton lelőnek egy hajtót. Kiderül, hogy a puska egy fontos ember kezében volt. Meg az is, hogy mindenkinek megvan a maga érdeke az ügy elsikálására. Azt hittem, a hatalom arroganciája fog felbőszíteni ebben a szlovák-magyar filmben, de igazából a személyes előnyök keresése keserített el.
„Szolnokon egy műalkotás rejti azt a kódsort, ami apám szerint elárulja, hová lettek a városotokban összerabolt műkincsek.” Nagyjából ez volt a lényege Katerina Facebookon küldött kilencedik üzenetének. Katerina, akkor már több hónapja próbált kapcsolatba lépni Manyival, azt állítva, hogy a nyolcvanas évek elején oroszul leveleztek.
Ahhoz nem férhet kétség, hogy ez a képeslap-hátoldallal ellátott fotó a szolnoki Véső úti sporttelepen készült. Abban is biztosak lehetünk, hogy a fotós csak 1937 után dolgozhatott. Azt gondolom, hogy ez a felvétel még a második világháború előtti, de lehet, hogy tévedek. Segítsenek!
Szolnoki szemmel is érdekes a Magyar Nemzeti Galéria "Budapest. Az első aranykor" című kiállítása, amely a Fortepan.hu-nak köszönhetően egy német cég archívumából előkerült képeslapokra épít. Iskolateremtő, hogy régi anzikszokkal miként mesélhető el egy időszak egy város történelméből.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
