Randevú, Rétes, Costa Rica, Zagyva. Csak néhány eszpresszó név Szolnok 1980-ban megjelent várostérképéről. Kristály, Jó falat, Kunsági. Ezek pedig akkori falatozók, amelyeknél az étterem jelentett magasabb kategóriát, például mint az Alföldi, a Tallinn vagy a Nemzeti. Hol volt a halsütő?
Az "új városközpont" fejlesztése nagyjából négy és fél évtizede megszakadt. A Szapáry utca városias fejlődése meg lassan száz éve állt meg. Az Ady Endre és a Baross út emeletes házakkal való beépítése nem tudom, mikor tört meg. Ezeken a helyeken kellene Szolnoknak épülnie.
Biztosan van rá valamilyen értelmes, értelmetlen magyarázat. Afelől sincs kétségem, hogy ez alapvetően nem Szolnokon, szolnokiakon múlik. Ennek ellenére a mi szégyenünk az immár évek óta levert vakolatú, ocsmány külsejű bírósági épület. Kinek kellene, lehetne (?) tennie azért, hogy a lassan egy évtizede halogatott felújítás megtörténjen? Persze, majd a tavasz megoldja. De csak az első emeletig. A szolnokiak meg ne emeljék feljebb a fejüket?
Nem könnyű olvasmány Bérczes László Kötőszavak című könyve. Ellenben letehetetlen, Szolnokról nézve kötelező olvasmány, egyben egy különleges elme forrásértékű visszaemlékezése nagyjából Magyarország elmúlt hat és fél évtizedére. Kár, hogy olykor nem kérdezett vissza valaki.
Macskaköves kocsiút, mellette vízelvezető-árok, aztán fiatal fasor - talán akáccal -, a házfalaknál pedig járda. Ilyennek örökítette meg a lipcsei Dr. Trenkler cég a szolnoki Szapáry utcát 1906-ban. E kép alapján egyértelmű, hogy a néhai rendőrség sarki épülete idősebb az Ehrlich-féle háznál.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
