Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.
Néha úgy érzem, Magyarországnak nem véletlenül H a jele. Mintha mindig, mindenkinek, mindent egyszerűbb lenne hárítani, mint megoldani. Sokszor úgy tűnik, mindenki kegyet gyakorol azzal, hogy dolgozik, azzal, hogy szolgáltat.
Az e rovatban már oly sokszor emlegetett Szigeti Henrik felvételét 1900. szeptember 14-én küldték el Szolnokról a Bihar megyei Sápon élő Bujdosó Gizike úrleánynak. A fotó nem sokkal korábban készülhetett.
A Tabán utolsó, eredeti lakóházát szeretné megmenteni Tokai Attila és csapata. Céljuk, hogy a meglévő Tájház mellett a városrész emlékeit bemutató "múzeum" jöjjön ott létre, majd esetleg egy harmadik ház bekapcsolásával életre kelljen a Bohém Tabán.
A Közgében egy faliújsággal kezdődött. Aztán a városban a Fyrkalappal, később a fővárosi Most-tal folytatódott. Kellett hozzá rengeteg nagyszerű ember, a rendszerváltás és egyfajta technikai forradalom. Húsz éve indult a SZO-FI, azaz a Szolnoki Fiatal. Személyes sajtótörténet.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
