Száztizenkét évvel ezelőtt még nem Szapáry utca volt a Szapáry, és a végén sem állt még a gyaloghíd, sőt a zsinagógát sem látni. Egy XIX. század végi fotón mégis megörökítették az utca végét. JAVÍTÁS!
A Himalája tibeti részén található 8201 méteres Cho-Oju csúcsra szervezett expedícióról tartanak vetítéssel egybekötött élménybeszámolót január 28-án, 18 órakor a Szolnoko Főiskola főépületének II-es...
Aki azt gondolja, hogy kólát mindig lehetett kapni a szolnoki boltokban, az nálam is fiatalabb. Azt pedig kifejezetten tévedés lenne hinni, hogy azokban a hetvenes-nyolcvanas években ne fektettek volna hangsúlyt a reklámra. Lehet, hogy a reklám fokozta a hiányt? Én sem nyertem a kupakjaimmal Daciát.
Parkolni nem nehéz - szerintem. Jó, lehet, hogy fizetni kell érte, és nem mindig ott tudunk megállni, ahol a legjobb lenne. Meg iszonyatosan kényelmesek is vagyunk. Ja! És néhányan pofátlanok és önzők, a rendőrök meg vakok vagy elnézők.
A képen látható fotó egy 1951-ben postára adott képeslapon található. Hogy pontosan mikor készült, nem tudom, de talán a háború után. Úgy tűnik, vannak örök dolgok a városban.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
