Annak idején azért vettem meg ezt a képeslapot, mert viszonylag ritkán kerül a kezembe olyan szolnoki lap, amelyik nem a Kossuth teret vagy a Tisza-partot és környékét ábrázolja. Vagy, ha elő is kerültek ilyen anzikszok egy-egy helyszínről alig lehetett újabb, korban később készült felvételt találni a városnak ugyanarról a pontjáról.

A kép könnyen azonosítható. A jobb oldalon álló két „palota” ma is pontosan ugyanígy néz ki. Talán csak romosabbak, mint ezen a hatvan-hatvanöt évvel ezelőtt készült felvételen. Szerintem a bal oldalon, a fák takarásában álló ház is áll még a Zrínyi utca sarkán, csak az utóbbi időben kicsit átépítették és bővítették.

Ami mai szemmel megdöbbentő, az a forgalom hiánya. Az árnyékokból úgy tűnik, valamikor koradélután készülhetett a felvétel. Az üzletek nyitva vannak, azonban a város legforgalmasabb utcáján egyetlen járművet, de még egy lovas szekeret sem látunk. Holott a Baross utcának ez a szakasza – mondhatjuk, hogy bő évszázadon keresztül – a Tisza-hídhoz vezető út volt, azaz a keleti országrészt kötötte össze a fővárossal.

Hol lehetnek az autók? A háború előtt már megindult a buszos tömegközlekedés a városban, korábbi lapokon konflisok és szekerek sora látható. A járműhiányból következtethetnénk arra, hogy a fotó az ötvenes években készült, amikor szinte nullára csökkent a hazai járműállomány, ám a dátumozás ezt nem támasztja alá. Sokkal valószínűbb, hogy 1945 után, de még 1948-49 előtt készült a felvétel, amikor a háború okozta károk miatt volt kevés jármű.

Amikor eldöntöttem, hogy ezt a képet is felteszem az Album rovatba, nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni róla. Aztán a napokban kicsit figyelmesebben is végigmentem ezen az utcán, és szinte azonnal bevillant, hogy vannak örök dolgok a városban. Nézzék meg a kép jobb sarkát! Látják ott az erkély alatt a Hentes feliratot? Ma is pontosan ott van.

Nem tudom, mikor nyitott ott a hentesüzlet. Csak emlékeimre hivatkozhatok, miszerint az elmúlt 25 évben biztos, hogy működött ott ilyen bolt. De az 1951-ben feladott képeslap arról tanúskodik, hogy jóval régebben is csattogott ott a hentesbárd.

Rendszerek jönnek, rendszerek mennek. Ha ez a képeslap 1948 előtt készült, akkor a Baross utcai hentesüzlet már működött a koalíciós időkben, nyitva lehetett Rákosi és Kádár alatt, túlélte a rendszerváltást és az elmúlt évtizedeket is, ezernyi hivatalt, hivatalnokot, szabályt és utasítást. Valószínűleg, egyetlen dolog nem változott: a vevők.