A szolnoki közbeszéd egyik kedvelt témája a Verseghy Gimnázium előtti mobil útelzárók működése, vagyis a Sóház utca időszakos zsákutcává nyilvánítása. Oly annyira, hogy ez még a választási kampányban is téma volt. A közlekedési táblák kavalkádjával meg nem foglalkozik senki. Holott viccesek.
Az 1xVolt rovatban jelent meg Az emléktábla értelmezés című írás, amelyik a Kossuth téren található, sajtótörténeti emléktábláról szólt. Erre érkezett egy rövid reagálás, ami egy kiegészítésre sarkallt.
A Csupa balláb című zenés vígjáték egyetlen férfi szereplője Mészáros István, aki 26 éve kezdte a pályáját Szolnokon. Első szerepe becenevet is adott neki: Pulcher. Akiről kiderült, hogy nem tartja magát színésznek, és tett már néhány kanyart az életben. A Szigligeti idei első két bemutatójában azonban szerepel.
Bő fél éves működés után némileg átalakul a blogSzolnok. Öt új rovat jelenik meg a címoldalon, változik a kihelyezés struktúrája, és egyes cikkeket közvetlenül is lehet ajánlani az iwiw-en, a Facebook-on és a Twitteren. Az elmúlt hónapok tapasztalatairól az új Kérdezem rovatban a szerkesztő beszél.
Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.