Bár ez egy szubjektív élményportál (próbált lenni eddig), most mégis eljött az a pillanat, amikor objektív döntést kell hozni (és erről az olvasókat is illik tájékoztatni). De erről a dologról nem lehet máshogy, csak sablonokban beszélni. Ezért inkább a végére még ideteszek egy távoli történetet.
A hatvan évvel ezelőtti szilveszteren három előadás volt a Szigligetiben. A szolnoki műjégpályát pedig a Vidámkertben, azaz a Tiszaligetben nyitották meg. Fenyőfát a kertmoziban is árultak, és az év végén azzal is lehetett Szolnokon poénkodni, hogy sokan nem fértek be az irodalmi kávéházba.
Az év végéhez közeledve szokás mindenféle listákat összeállítani az óévről. A blogSzolnok sem szeretne kimaradni ebből az össznépi játékból, így következzék egy nagyon szubjektív válogatás azokból a szolnoki ügyekből, amelyek 2023-ban erre az oldalra kívánkoztak. Szubjektív sorrendben.
A témafelvetés is ötös. Szacsvay László, Kizlinger Lilla és Réti Adrienn alakítása csillagos ötös. Mindezek mellett tényleg eltörpül, hogy a Valami madarak című magyar film sokkal több mindent elmesélhetett volna egy napról napra súlyosbodó társadalmi problémáról. Hogy sokakat szembesítsen.
Lovaskocsi baktat a jeges úton. A fotósnak szembe sütött a Nap, embernyi árnyékokat vetnek a megörökítettek. Szinte érezni a pillanat csontig hatoló hidegét. Brassai (Halász) Gyula, André Kertész vagy Robert Capa képéből lett ez a képeslap? Akár. De az eredeti fotó miatt tudható: ez szolnoki kép.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
