A szocializmus idején a butik, a butiksor és a butikos valami egész különleges hangzású szavak voltak. Semmi közük nem volt a nyugati metropoliszok csillogó üzleteihez, viszont itt, ezek voltak álmaink netovábbjai. Sandokános kép, Ritt farmer, az első walkman.
A baconszalonnába göngyölt, filézett fogas osztályon felüli volt. A fokhagymakrém-leves megkedveltette magát. A gyümölcsleves tisztességesen megoldott feladatnak tűnt. A halászlé pedig az utolsó cseppig elfogyott. És mindezt előzékeny, igazi pincér tette az asztalunkra a Halászcsárdában, a hídnál.
Nem kevés bátorság, avagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki piacra dobjon egy több mint négy órás, elsősorban gyerekeknek és kiskamaszoknak szóló hangoskönyvet. A Móra Ferenc kiadó Fesztbaum Béla közreműködésével megtette. A repülő osztály feledhetetlen élmény.
Az a betegségem, hogy külföldön járva mindig azt nézem, hogy ott mi működik, ami nálunk nem. És vajon miért? Azt hiszem, ez nem kisebbrendűségi komplexus, hanem az örök optimizmus: ha már olyan büszkék vagyunk az eszünkre, néha használhatjuk is. Angliai jegyzetek.
Nagyon jó volt szolnokinak lenni augusztus 14-én a tiszaligeti stadionban, ahol MÁV MTE focicsapata első hazai mérkőzését játszotta. És nem csak azért, mert a paksiak elleni meccs 3-1-es győzelemmel végződött.
Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.
Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.
