A szocializmus idején a butik, a butiksor és a butikos valami egész különleges hangzású szavak voltak. Semmi közük nem volt a nyugati metropoliszok csillogó üzleteihez, viszont itt, ezek voltak álmaink netovábbjai. Sandokános kép, Ritt farmer, az első walkman.
A baconszalonnába göngyölt, filézett fogas osztályon felüli volt. A fokhagymakrém-leves megkedveltette magát. A gyümölcsleves tisztességesen megoldott feladatnak tűnt. A halászlé pedig az utolsó cseppig elfogyott. És mindezt előzékeny, igazi pincér tette az asztalunkra a Halászcsárdában, a hídnál.
Nem kevés bátorság, avagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki piacra dobjon egy több mint négy órás, elsősorban gyerekeknek és kiskamaszoknak szóló hangoskönyvet. A Móra Ferenc kiadó Fesztbaum Béla közreműködésével megtette. A repülő osztály feledhetetlen élmény.
Az a betegségem, hogy külföldön járva mindig azt nézem, hogy ott mi működik, ami nálunk nem. És vajon miért? Azt hiszem, ez nem kisebbrendűségi komplexus, hanem az örök optimizmus: ha már olyan büszkék vagyunk az eszünkre, néha használhatjuk is. Angliai jegyzetek.
Nagyon jó volt szolnokinak lenni augusztus 14-én a tiszaligeti stadionban, ahol MÁV MTE focicsapata első hazai mérkőzését játszotta. És nem csak azért, mert a paksiak elleni meccs 3-1-es győzelemmel végződött.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ők mindent megakadályoznak. Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ő nem csinál semmit. De van videóbajnokság és Sz. F. 2.0.
Elsősorban politikusoknak, továbbá nagy fehér, ötvenes férfiaknak és persze szülőknek is kötelezőolvasmánnyá tenném a Tilos az Á könyvek Hangulatjelentés című közérzeti novelláit.
