Három napja látható a város egyik legforgalmasabb kereszteződésében, az ország egyik legfontosabb ünnepét hirdető plakátján ez a mocsok. Csak engem zavar? Három napja nem járt arra rendőr, ügyész, politikus? Kinek kellene szólni?
BVM, TVM, Mezőgép, cukorgyár, kőolaj, papírgyár, húsipar, Tisza Bútor. Egykori gyárak az egykori Vöröshadsereg - ma Tószegi - út környékén, amelyek a nyolcvanas évek második felében rengeteg embernek adtak munkát. Szolnoknak meg hírnevet.
Molnár Ferenc 1902-ben írta meg Az éhes város című regényét. A nemrégiben ismét kiadott könyvet szívesen reklámozzák azzal, hogy a pénzéhes főváros megrajzolt képe, akár mai is születhetne. Azt hiszem, ezt Molnár is kikérné magának.
Csalódottan álltam Strasbourg külvárosában, egy tisztviselő negyed apró utcácskájában, az egyforma rózsaszín, repkénnyel befuttatott házak között. A bejáratok az utcáról nyíltak, a szűk udvarokban kocsi beállók, hátrébb egy kis zöld. A kertek mögött pedig egy hatalmas monstrum, az Európai Parlament épülete.
Nem lehet könnyű a kevés világhíres magyar írók egyikének unokájaként létezni. Főleg, ha a leszármazott késztetést érez arra, hogy a nagypapa rengeteg tanulmányban és könyvben feldolgozott életéről újabb kötetet publikáljon. Sárközi Mátyás átfésült könyve nem több, mint érdekes.
A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.
Az egykori Kossuth téri artézikút puttós szobra immár harmadik oldaláról is ismert. A „felnik” valójában „kerámia kompozíció”, és úgy tűnik, Zsoldos László készítette a Hegesztőt.
