A közbeszerzés intézményét annak idején azért találták ki, hogy a közpénzek körül burjánzó nagy magyar mutyikat minimalizálja. Akinek valaha is volt bármi köze a honi közbeszerzésekhez, az biztosan tudja, hogy ez nem nagyon valósult meg. Viszont sok minden lelassult, és tombol a hülyeség. Például a 4-es úton.
Az angol puncs verhetetlen - szerintem. A franciakrémesük pedig pontosan olyan, amilyennek ezt a süteményt én gondolom. A sor persze mindig hosszú, de haladós, a kiszolgálás pedig mosolygós. Zagyvaságokat beszélek. Nem, a Zagyváról!
Ismerős arc tűnik fel az utcán. Nézzük egymást, aztán továbbmegyünk. Igen, mintha ő lett volna. Aztán péntek délután, a 25 éves osztálytalálkozón kiderül, valóban ő volt, ő is megismert, csak hát nem olyan egyszerű negyedszázad után folytatni. Alkalom kell hozzá.
Amennyiben nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom: a Szolnok című képes album remek ajándék lehet, ha valami helyit szeretnénk átnyújtani. Ha azonban objektíven szemlélem a kötetet, be kell vallanom: van vele néhány problémám, ami miatt nem mindenkinek ajándékoznám szívesen.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
