A magyar származású világpolgár, Kati Marton, 2001-ben New Yorkban megjelent, idehaza tavaly napvilágot látott könyvében a régi mondást követte. Igaz, talán nem túlzás azt állítani, hogy a világ legfontosabb épületében. Az Amerikai Egyesült Államok XX. századi elnökei mögött álló asszonyok - a first ladyk - életét, és férjükre, rajtuk keresztül pedig a világpolitikára gyakorolt hatásukat vizsgálta. A nőket kereste a Fehér Házban.
Örült a lelkem, amikor nekifogtak a vasútállomás előtti tér rendbetételének. Olyan sokáig láttam ezt a várost lepusztultnak és sivárnak, hogy nekem tényleg jól esik, ha valahol, valami épül, szépül. Bevallom, elfogult vagyok. Ugyanakkor a gondolkodás nélküli pazarlást is nehezen viselem. Főleg a közös kassza terhére.
Mármint a vasúti menetjegyét, ha kellemetlen perceket akar szerezni magának!
A hiba biztos bennem van - az utasban -, és nem a szolgáltatóban, a MÁV-ban.
Volt fél órám a Nyugatiban a vonat indulásáig. Gondoltam, megveszem két nappal későbbre a jegyemet.
Nem könnyű a belvárosi autós élet. Le is lehetne mondani a négykerekűről. De, amikor hideg van, ráadásul késében vagyunk az iskolából, jól jön a járgány. Ráadásul tapasztalni is lehet a volán mögül.
A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.
Négyezer, nyolcezer, tizenkétmillió, nem számszerűsíthető. Akik az elmúlt 16 évben egyszer is olvasták a blogSzolnokot március elején, talán sejtik, miről beszélek. Tizenhétbe léptem.
Ismerős? Furcsa? Mert valami hiányzik erről az 1981-es szolnoki fotóról, amit sem előtte, sem utána nem lehetett már így elkészíteni. A Nerfeld-palota már nem, az Árkád pedig még nem áll.
Szolnok Kádár-kori története akár az otthonteremtésen keresztül is elmesélhető. Sok régi és új szolnoki költözhetett új lakásba, azaz a mai lakásállomány jelentős része is akkor épült.
