Szubjektív megítélésem szerint, az utóbbi időben egyre több a hajléktalan Szolnokon. Nem szeretnék álszenteskedni, de engem zavar a padokon alvás, a parkokban vécézés. És engedtessék meg nekem, mint adófizetőnek, hogy ennek a problémának a megoldását se egyénileg kelljen abszolválnom!
Csak egy apró csavar. A fa úgysem szól. Jobb lenne, ha szétdobálnák a csikket meg a szemetet a fa körül? Tekinthetjük ezt recycling-nak is, hiszen ez a kukává lett konzervdoboz végezhette volna egy kukában is, aztán meg egy szeméthegy gyomrában, ahol évszázadok alatt bomlik le. Most tényleg ez a legnagyobb baj? Milyen kép? Nehogy már ez az apró doboz rondítson bele a városképbe! Tudjunk már viszonyítani! Jóvanazúgy.
Nem szeretném magyarázni a Magyarázat mindenre című filmet. Azt viszont nagyon szeretném, ha Reisz Gábor új moziját sokan megnéznék. Mert talán hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy egy kicsit jobb hely legyen ez az ország. Szerintem ugyanis benne van, hogy most miért nem az.
Az Árkád folyosóját a Naplóm rovatban megjelent írás óta legalább egyszer kitakarították. A probléma megoldva? A hozzászólások alapján úgy tűnik, sok szolnoki szerint ez csak látlelet volt.
A 900 éves Szolnok tárgyi emlékei között bukkant fel egy mindössze 1,5x2 centiméteres, fekete, arany, piros színekkel operáló kitűző, amely felirata szerint az 1975. június 21-22-én rendezett Fúvószenekari Találkozóra készült. Összesen tizenegy zenekar mintegy 500 tagja kapott anno a jelvényből.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
