A Sikereink láttán című írásomban egy örömteli Facebook bejegyzés kapcsán a másfél évtizeddel ezelőtti szolnoki, felsőoktatási élet elevenítettem fel. Aztán mások is. És még elemzés is érkezett.
"11. nr. pont: A vállalat jövő évi kártyanaptára" - Hogy felélénkültek az elvtársak. Biztos, megint valami pucér nő kerül rá, mintha azt gyártanánk, közben meg csak azért kell, hogy henceghessenek vele. Otthon bezzeg egyik se meri megmutatni. Mit írjak erről a jegyzőkönyvbe? Mindegy, majd letisztázom. Utólag meg úgyis kozmetikázza az üzemi háromszög.
Ez a képeslappá lett fotó biztos, hogy a Rákosi-korban készült Szolnokon. Az kérdéses, hogy a Baross utca átkeresztelése előtt vagy után. Viszont biztos, hogy a fotózáskor még nem Szamuely nevét viselte a gépipari, hiszen Mayer János a névadás előtt egy évvel küldte ezt a lapot édesanyjának.
Szolnok ezredfordulós lakosságát az optimistábbak 1973-ban 120 ezerre, de az óvatosabbak is minimum 100 ezerre tippelték. Alig lett 70 ezer. Mit merünk ma 27 év távlatába tippelni: 60 vagy alig 50 ezer? Legyinthetünk: hol van az még? Vagy számolhatunk a következményekkel.
Kilenc éve írtam róla először, és már akkor is csodálkoztam, miért vártam a méltatással. Nem vagyok egy bonyolult asztali jellem: a vasárnapi ebéd nálam szent dolog, úgyhogy meg sem lepődtem: 2014 őszén ugyanazt ettem, mint most. Jó, hogy vannak olyan biztos pontok a városban, mint a Bajnok.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
