A Szolnok és Tószeg közötti kerékpárúton tátongó hatalmas repedésekről szólt a blogSzolnok Felém rovatában még szeptemberben megjelent Tekerni veszélyes című! írás.

A blog közösségi oldalán egész sokan reagáltak a cikkre. Azt hiszem, a hozzászólók egy része a „kínunkban magunkon röhögünk” kategóriába tartozott. Egy másik, jelentősebb az útépítés minőségéről mondott véleményt, néhányan pedig egész szakszerű magyarázatot adtak a jelen állapotokra. Az alábbiakban ezekből a hozzászólásokból szemezgetek, szükség szerint szerkesztve.

Ám elöljáróban annyit mindenképp szeretnék hozzátenni, hogy én csak biciklizni szeretnék. Ha van bicikliút, amit az adómból építettek, akkor azon. Lehetőleg biztonságosan. Tulajdonképpen nem nagyon érdekel, hogy egy kerékpárút miért vacak. Mert azt gondolom, hogy van elsajátítható tudás – nálunk fagyosabb és szárazabb országok is tudnak használható utakat építeni –, és van egy felhasználható keret, amiből nem feltétlenül sokat, hanem tartósat és biztonságosat kellene építeni. Magyarázható a bizonyítvány. Az eredmény alapján minden háborgás jogos. Miként szerintem az is, hogy ezeket megírom.

R. Attila: Hungarikum! Kerékpárútba épített kerékpártámasz! Ha tekerés közbe megállsz (garantáltan megállsz, ha belemész ebbe), akkor nem kell eldönteni a kerékpárt, kerékpártámasztó se kell. Megáll a kerékpár így támaszték nélkül is.

Bo. János: Kötöttpályás.

S. Erzsébet: Sajnos más kerékpárút sem különb.

J. János: Pont tegnap tekertem arra, kriminális.

N. Zoltán: Széchenyin a Lidlnél is meg ér egy misét

L. Attila: Menj el a Tisza-tó felé, visszasírod ezt.

Cs. Marcsi: Akkorát lehet esni Sajnos volt benne részem.

B. Gábor: Legalább, ha esik, nem áll meg a víz.

N. Zoltán: Nincsen alap csak le van terítve az aszfalt nincs szegély sem,

B. Rajmund: Ez mind annak köszönhető, hogy felügyelet megkerülésével kiadták a munkát ezer „kihaénnem” brigádnak. Nagy büszkeség volt a Zagyva sétány is annak idején, az 2 évet bírt mielőtt elkezdett szétomlani. Ezeket szarrá kéne vizsgálni, mert targoncavezetőként jobb aszfaltot csinálok 3 óra google után.

B. János: Egész jól tartja magát a pálya többi része itt viszont tényleg figyelni kell.

T. Róbert: Simán ágyazat nélkül a földre aszfaltoztak. Így lopták a támogatást. Feltárni, feljelenteni!

A. Sándor: Nem a földre aszfaltoztak, hanem zúzottkő ágyazatra. Maga a töltés, a benne lévő agyag zsugorodik a szárazság miatt, nincs eső, sem áradás. A milléri töltésutat láttam, amikor készítették (zúzottkő, aszfalt), pont utána jött a száraz, aszályos időszak, már egy év múlva repedezett pár helyen hosszában az aszfalt a fent említettek miatt. Nem mindenhol, hanem ahol érzékenyebb ezekre a körülményekre a gát szerkezete.

G. István: Mihez ért? Mert a talajokhoz, útépítéshez biztosan nem. Az árvízvédelmi töltéseket lehetőleg vízzáró, agyagos-iszapos talajból kellett építeni. Ha nem volt ilyen, akkor a töltés közepén egy keskenyebb, vízzáró agyagmagot építettek a töltés többi részével együtt. Az agyagtalajok erősen duzzadnak, zsugorodnak. Emlékszem, gyerekkoromban, Jászladány, szeptemberben kukoricatöréskor olyan repedések voltak a földben, hogy a lábam térdig le tudtam engedni.

Tervezetm, műszaki ellenőriztem jó néhány helyen a Tisza-gáton kerékpárút építést. Voltak vitáim a „viziges” kollégával, hogy miért repedt szét a kerékpárút burkolata, pl. Abádszalóktól Tiszafüred felé, a Kunság felőli oldalon. Az igazamról akkor tudtam meggyőzni, amikor egyik alaklommal Tiszasüly-Kötelek között, ahol a gát és a közút egészen közel kerül egymáshoz, egy szakaszon bejártuk a gátat, amelyiken nem volt semmilyen épített burkolat, csak natúr talaj. Középtályt úgy szét volt repedve a gát, hogy könyékig le tudtam dugni a kezem. Tehát máshol sem az útalap hibája, hanem a duzzadó-zsugorodó gát!

A suszter maradjon mega kaptafája mellett.

Amúgy a tervezésünk is rossz volt, meg a megvalósító kivitelezés is, mert ezek áthidalását valamelyest megvalósító georácsok-geotextíliák még nem voltak nálunk ismertek, amikor meg már voltak, a keret nem nagyon engedte. A pályázatoknál nem úgy történtek a dolgok, hogy van egy adott műszaki feladat, azt hogyan lehet a legjobban megoldani. A pályázatok úgy működtek (lehet, még ma is), hogy adott egy pénztömeg, azt valamire el kell költeni. Ha nem elég a célzott munkára, csökkenteni kell am műszaki tartalmat.

Ezekben a kérdésekben döntően nem szakemberek döntöttek, és gondolom, ma is így van.

Cs. Zoltán: Vagyis szar munkát csináltak.

K. T. József: Szarból nem lehet várat építeni, különösen, ha megrendelés sem volt az. A gát a gátért készült, szükség szerinti karbantartással (tolólap, fazonigazítás) kerékpározásra zötyögősen alkalmas. Leaszfaltozták. Lehet karbantartani

G. István: Sz…ból csak sz… várat lehet építeni. De Montecuccoli a hibás. Megmondta, hogy a jó útépítéshez három dolog kell. Pénz, pénz, meg pénz! Ha kettő hiányzik?

H. Zoltán: Nyáron a gát tetejénél simább bicikliút nem létezik. Csak ne kapjon el az eső.

H. Éva: Szerintem a Zagyva-gáton is veszélyes tekerni. Nem is értem, hogy ott miért hosszában rakták le a térköveket? Vékonykerekű biciklivel még nyáron sem szeretek arra menni, télen meg még veszélyesebb.

H. Zoltán: Tojnak rá. Halszálkában kellene az autók alá is lerakni, akkor a legjobb, de hát az úgy macerás. Hollandoknál nem.

A. Sándor: Vastagabb kerekűvel is jól lehet érzékelni, instabil a haladás, megvezetik a hosszanti barázdák a kerekeket. Ismét egy tökéletes példája a szolnoki jól átgondolt és kivitelezett szakmunkának.