Szeretné, hogy éjjelente, 10 percenként Boeing 747-es „Jumbo” teherszállító-repülők húzzanak el a feje fölött? De nem is érdekel senkit, hogy a szolnokiak és a környékbeliek mit akarnak.
A Tisza szálló nem működik, a falikút száraz, a sétány sokszor kihalt. Hogyan lehetne hasznosítani a környéket? Legyen a szemfülesek ingyen parkolója! Rendőr, közterületes, képviselő úgysem jár arra. Itt az ideje, hogy mindenki húzzon ki egy téglát az élhető, szerethető Szolnok düledező épületéből, töröljük el a szabályokat, a hagyományokat! Mindenkinek lehet oka, hogy pont rá miért ne vonatkozzanak a szabályok. Nemcsak a város irányítói miatt zuhan Szolnok a mocsárba.
Sokmilliót elpókerező fiatal magyar orvosok. Esküvő előtti legalizált félrelépés és vicces tudatmódosítók. Rosszul világítva, vágva, se füle, se farka mesében. Szente Vajk Legénybúcsúja.
Élt, állt négy és fél évtizedig. Szolnok egyik tehetős és tehetséges építési vállalkozója építette. Sorsát a 4-es főút pecsételte meg. Utolsó pillanatait 1973 telén örökítették meg.
Ígérgetni 70 éve is tudtak, aztán volt, ami évtizedekkel később valósult meg, vagy soha. A korabeli napilapok Szolnokról sem csak a sikereket őrizik, például az egykori novemberekből.
A Tisza szálló úszómedencéjében kezdtem a napot, majd a néhai Sztálin téren sétáltam el a vármegyeházáig. A Dózsa György úti megállóban szálltam villamosra. Tovább álmodtam régi álmokat?
Emlékeznek még az M8-as autópályának arra a nyomvonaltervére, ami valahol Szolnoknál kapcsolta volna az M4-hez, azaz új utat nyitott volna nekünk Nyugat felé? Sokszor eszembe jut.
A színészet és a színház dicsérete? Szembesítés a megöregedés problémáival? Az őszinte szerelem győzelme? A mindennel és mindenkivel kufárkodók felmutatása? Sok fa áll ebben az Erdőben.
A csend miatt zárok be. Végleg. Meguntam hallgatni. A Kosztarika valamikor duruzsolt. Ide nemcsak inni, de találkozni meg dumálni jártak az emberek. Ma meg?
